Pinka
Téli szürke hétköznapokon,a munkahelyünk, vagy otthonunk ablakából merengve biztos mindenkinek végig pereg az idei horgász szezon. Jó emlékek, szép fogàsok, vicces történetek, minden ami benne lehet ennek a létnek a történéseiben.
De akadnak "üres" napok amelyek igazából nem is olyan üresek. Minden természetben eltöltött időcsepp tartalmaz tudàsvitamint, amit a későbbiekben tudunk sajàt ereinkbe csepegteti,magunk javàra fordìtani.
Egy kis melegséget csinàlunk magunknak a nyàri emlékekből ,amik ilyenkor bizony nagyon jól tudnak esni.
Persze azért a téli peca is szàmìtàsba van, ami nekem idén egy nagy(igazàból még nagyon pici) öröm miatt , kicsit hàttérbe szorul.
Az idei év volt nekem a màsodik pergetett évem. Ismét léptem egyet a képzeletbeli lépcsőn ,amire felnézve bizony làtható hogy még nagyon sok van hàtra...
A tavalyi évben szinte végig az otthonom melletti patak felfedezése és a domolykók hajkuràszàsa volt a fő programom.
Jiges boton woblerral....szükség törvényt bont
Idén természetesen tàgultak a hatàrok. A két újdonsült horgàszcimbimnek köszönhetően jóval több motivàciót szìvtam magamba. El eveztünk màs vizek és módszerek felé. Persze tovàbbra is megmaradtam a light vonalon. A wobik mellett megjelentek a gumik is....
Eleinte nem nagyon hittem bennük, de szerencsére ebbe most tévedtem....vannak szerencsés tévedések is ☺️
Idén sokat dobàltam velük, lett is pár személyes kedvencem, amivel jó pàr uszonyost ki tudtam csalogatni pàr màsodperce. Természetesen teljesen màs technikàt kìvànt az eddigi fahalas pecàimhoz képest. De a szorgalmas kéz hamar rààll a mozdulatokra( most senki ne gondoljon roszra) és meg is kedveltem a plasztikos pecàt. Mivel ràkattantam a ferde szemű baràtaink "kici occó" , de annál jobb cuccaira, rengeteg kiegészìtőt és csalit tudtam beszerezni, anélkül hogy a gatyàmat is el kellett volna adnom 😁 A munka utáni hazatéréskor "postalàda csekkolàs" is csempészett egy kis plusz izgalmat a hétköznapokba. Ez bizony ilyen, az ember fia el tud merülni a jobbnàl-jobb portékàk rendelgetésében. Ebbe bizony Màté és Peti cimbim is egyarànt részt vett.
Csaliexpress
Visszaevezve a pecàkhoz.....
Rengeteg jó és élménydús percet tölthettem idén is a patakok, folyók partjain. Làttam jó pàr jégmadarat, ahogy a kis folyamok àltal az erdőkbe vàgott légi orszàgútakon szàguldoztak. Az a kék szìn.....nincs még egy olyan a vilàgon ami ennyire kék lenne! Minden egyes talàlkozàskor ràjuk tudok csodàlkozni....
Szakìtottam be jó pàr csalit is....sok szép wobit.....kevésbé szép plasztikokat. A fahalak azért néha meg tudtak viselni. Bezzeg mindkét horgàszcimboràm vadàszott le beszakìtott wobblereket . Ràadàsul mindketten elég ritka, darabokat, ezzel enyhìtve az otthagyott sajàtok àltali űrt. Nekem ez sajnos nem adatott meg idén....vagy nem vagyok elég szemfüles,vagy még nem hagytam ott annyit hogy kiérdemeljem a "talàlt csali" örömét. Majd talàn jövőre...
A felszerelés is bővült pàr új taggal. Orsó és bot is lett beszerezve, persze ezek is az Aliról. Akik még kételkednek ezeknek a termékeknek a minőségében, had mondjak annyit hogy ezekkel voltam a legtöbbet kinnt a vizeken és a kedvenceimmé is vàltak időközben. Későbbiekben lesz ezekről külön kis beszàmoló.
Jöjjenek a halak.....
Idén hàrom új pergetett fajjal bővült a listàm. Balin, köves, pisztràngsügér. Legtöbbet a kő süllőért küzdöttem.....az egy külön kàlvària volt....😅 Balinnal is csak egyszer talàlkoztam. Valamiért nem nagyon akadok össze velük....majd talàn egyszer összehoz a sors a fenekeszegekkel. Pinyósügér a fehérvàri pergető paradicsomból lett ki ikszelve. Nagyon jó móka volt....az év egyik leg esemény dúsabb napja , rengeteg hallal. Imàdtuk!
A süllők viszont elég szép szàmban jelentkeztek a horgaim végén. Örültem neki,mert nagy élmény a durranós kapàsukat àtélni. Jó pàr helyi vadvìzből sikerült fognom, remélem ez jót jelent a későbbiekre nézve. Szóval velük is tudtam csiszolni a jiges technikàmat.
Egy vadvizi süllő a vasi vizekből
Aztán egyszer csak azon kapom magam hogy közeleg az év vége. Kisfiam érkezésére vàrva,egyre kevesebb időm jutott a pergetőzésre. Érezve hogy az utolsó napok jönnek a kis jövevény megérkeztéig, kiugrottam pàrszor a falumban csordogàló Pinka patak partjàra. Ahhoz képest hogy tavaly hàny napot töltöttem el a partjàn,idén szégyenszemre , eléggé hanyagoltam e kis vìz vallatàsàt. Most ìgy év vége fele, ismét visszahúzott a szivem a Pinka vizéhez.
Ifjú pataklakó
Tajtékzó zúgói, csendesen limànyló mélyebb szakaszai, malomàrkok titkai, leszakadt löszfalas kanyarjai....ezek mind visszacsàbìtottak a kis patakhoz. Szeder indàk közti bújkàlàs, meredek parton való technikàs leereszkedés meg a benne vadàszó trükkös domik is hiànyoztak màr bevallom...
A malomàrkok.....
Jó érzés volt újra meglendìteni a takony botot, làtni hogy a kis crank hogyan görbìti a bot spiccét.
Az öröm akkor lett teljes mikor a cserkelés végén ràakadtam a domibandàra. Minden dobàsra egy izgalmas lekövetés vagy egy fejes lett a jutalom. Újra a kezemben éreztem ezeknek a pataklakó halaknak az erejét. Annyira màs....szinte minden izomràndulàsukat érezni a bot nyélen, pedig monofil feszült a dobon. Ez az ami màr annyira hiànyzott. Egy szép pont került az egész éves mondat végére. Nekem ez volt a visszatérés önmagamba!
