A mono reneszánsza

A mai modern pergetőzsinórok világába egy kicsit háttérbe szorultak a "régi" , hagyományos monofil zsinórok. Gyerekkoromban,jó húsz éve még szinte csak a mono zsinórok voltak színtéren idehaza. Aztán szépen megjelentek a fonottak és teljesen átvették a szerepet a pergetőkanócok világában. Ez teljesen érthető, mivel rengeteg előnye van a mono-val szemben. Különböző árkategóriákban válogathatunk ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelőt. Idővel jöttek a fluoro és a nano zsinórok,de majd ezekről a későbbiekben lesz szó.
Nap mint nap nézegetem az újdonságokat a zsinórok terén,pláne hogy nem rég volt az EFTTEX és az amcsi ICAST, amin rengeteg pergetőzsinór újdonsággal találkozhatunk. Lesz még meglepetés bőven,abban biztosak lehetünk.
Na de térjünk vissza a főcímben említett zsinórokhoz.
Igazából én is fonott és nanofil zsinórokat használok,de egy elég gyatra fonottzsinórral való horgászat után (L&K ...igen,nem titok..)jutottak eszembe a gyermekkorom zsinórjai. Gondoltam hogy kicsit utána nézek hogy milyen monofilok szerepelnek mostanság a pergető szférában.
Utánajárás és keresgélés után két féle monóra esett a választásom. Az egyik a Trabucco XPS Abrasion Plus ,a másik a német Stroft GTM.

Terítéken a tettesek! :)

Hogy miért kezdtem el a monofillal foglalkozni amikor már rengetek jó minőségű fonott kapható?
Egy részt kiváncsiságból és mert keresni akartam egy olcsó,nyúzható alternatívát a fonottak mellé.
Azt letisztázom az elején hogy patakpecára, wobbler , körforgó és támolygókanalak dobálásához kerestem monót,ahol szerintem teljes mértékben van létjogosultságuk ezeknek a damiloknak.
Pár szóban az alanyokról, kezdjük az olaszokkal :)

A kis 2000-es Tsurinoya Nano-n ott feszül a kis Trabucco zsinór :)

Trabucco XPS Abrasion Plus:

Egy három rétegből álló horgászzsinór. A  legbelső réteg egy "magas erősségű nano molekuláris" nejlonból készült ,ami a kanóc szakítószilárdságának az alapját adja meg. Aztán erre jön egy középső réteg ami a zsinór lágyságáért felelős és legvégül egy "fluorin" külső réteg ami a kopásállóságért felelős.

Ennyi technológia egy ilyen vékony zsinórba? Miért ne?! 

Ez elviekben egy nagyon lágy,de erős és nyúzható zsinórt eredményez.
Nagyon jól hangzik és biztos sokan csak lehunyt szemmel hümmögnek erre,de hozzá kell tennem  hogy egyet tudok érteni a leírtakkal. Sokat nyúztam az elmúlt időben az Abrasion plus-t és teljesen megvagyok  vele elégedve. Apró kis 2g körüli wobikkal tökéletes távokat dobok meg és ami fontos hogy nagyon pontosan! Húztam már át kövön,vízinövényeken, ágakon és emiatt eddig nem volt bennszakadásom. Ez ugyebár egy elég lényeges szempont egy "dzsungelpecánál" ahol nemcsak a halakkal de más elemekkel is meg kell küzdeni :)  Monofilokhoz képest elég jó a nyúlása,de azt leszögezem hogy nem hozza a nanók és a fonottak által megszokott koppanós kapásokat. Egy teljesen átlátszó zsinór,enyhe "lilás" beütéssel ami bizonyos szögből és fényviszonyok közt átható csak. Igazából nekem csak jó tapasztalataim vannak ezzel a zsinórral, az említett domis-pisztrángos patakpecákra nagyon nyugodt szívvel ajánlható termék.

A Stroft GTM meg a Ceymaron.............

és akkor jöjjön a németek terméke.......

Stroft GTM:

Hasonlóan a trabucco-hoz itt is a magas szakítószilárdságot és a lágyságot igyekeztek fejleszteni.
Többlépcsős temperálási folyamattal készült, amit a GTM( Getempertes Monofil) kulcsszó igyekszik alátámasztani. Ezzel a hőkezeléssel állítólag a zsinórban levő feszültséget próbálják meg eltávolítani. Ezt követően préselik,hűtik és húzzák  megfelelő átmérőre. Nagy csomótűrő képességet és lágyságot  elérve ezzel.
Nagyjából hasonló tulajdonságokkal rendelkezik mint a Trabucco Abrasion Plus ám de hiába a húzás-nyúzás azt a lágyságot nem tudták kölcsönözni mint az olaszok termékének.

Elegáns kis csomagolásba a német szuperzsinór

Kékesszürke színezetű zsinór elég elegáns kis csomagolásba érkezik, tipikusan német. 

Kis leszorító szivacsgyűrű garantálja hogy a csévén a zsinór a helyén is maradjon, szimpatikusabb mint a beakasztó füles megoldás.

Mindkét alanyt 0.14-0.15 körüli méretbe próbáltam olyan átlag 2.5-3 kg szakítószilárdsággal,ami bőven elegendő az itthoni patakpecákra. Nagy előnyük még ezeknek az átlátszó monóknak hogy ha peca közben leakadnánk és odaveszne a fluorocarbon előkénk( mint ahogy én jártam és persze nem volt tartalék nálam) akkor is nyugodtan köthetjük a kapcsot a végébe ugyanannyi kapásunk lesz,mivel ezek is totál láthatatlanok a vízben. Nekem fluo előke nélkül is hasonló ritmusba  jöttek a halak. 

Elég jól nyúzható zsinórok,a dzsungelpacák során nem lettek kímélve,át lettek húzva mindenen ami lehetséges...köveken, faágakon(vízben és szárazföldön egyaránt :D ) , kövezés szélén , betonteknő oldalán....stb..

Ezen alkalmakkor nem volt szakadásom és utána se sérült a kanóc. Meglepően jól bírják. 

Azért a fonottak jóval kényesebbek az ilyen behatásokra...a nanofilról ne is beszéljünk....

Kötéseknél is teljesen megfelelő a zsinór szilárdsága. Egy furcsa hátrányuk van talán ami miatt nagy általánosságban csak ilyen kis "creekfishing"-re ajánlott. Hiába a nagy varázsszavaknak hogy ilyen-olyan merevség, horgászat közben pláne kapásnál nem érezni olyan mértékben a rávágásokat. Elmaradnak a fonottnál jól megszokott koppanások. Nagy részt már csak a ránehezedést szoktam észre venni. Valaki ezt vagy megszokja vagy visszacsévéli a kis fonottját.

Ezért például Ul jigfejes pecára egyáltalán nem ajánlanám,oda nagyon hiányozna a teljes kontakt és a totális nyúláshiány. 

Ezek a monók maradjanak meg a patakok szerelmeseinek, a dzsungelharcosoknak, a tisztavízű kis folyamok pisztrángjainak és domolykójainak. Oda teljesen megfelelő alternatíva lesz a mai fonott trendek mellé. Persze a nosztalgiára vágyóknak is nyugodt szívvel ajánlható e két zsinór közül bármelyik.

Ilyen gyönyörűséges domikat is ki lehet terelni a jó öreg monofillal :)